Testvéremet és engem zenetanár Édesanyánk nevelt fel, így a zenetanulás nálunk „kötelező” volt. Én ütő-hangszeres lettem, de a dallamhangszerek mellett dobszerelésen is tanultam. Eközben beiratkoztam vadászkürt szakra, amit az érettségiig vittem is, de mivel nem zenei pályát választottam és a gyakorlás is már sok időt vett el – mindegyik abbamaradt. Most, több mint 10 évvel később hirtelen hiányozni kezdett a zene. Gondoltam egyet és vettem egy basszus gitárt és nagyon élvezem.
2005-ben párommal együtt keresztelkedtünk, egy évvel később összeházasodtunk. Az évek alatt megtanultam, kiváló eredményekre tesz a Jó Isten képessé, ha becsületesen küzdünk és engedjük, hogy segítsen.
Magamról tudom, hogy a számomra fontos dolgokban maximalista vagyok, amit elkezdek, azt igyekszem a legjobb tudásom szerint be is fejezni. Szeretem, ha új feladatokkal bíznak meg és motivál, ha meg is bíznak bennem, számítanak rám. És ebben a kórusban ezt érzem. Itt mindenki különböző, de mégis egy irányba igyekszünk – több értelemben is. A zene és az együtt éneklés, együtt zenélés szeretete közös és az is, hogy a legjobbat igyekszünk adni. A legjobbat a Jó Istennek, a legjobbat az embereknek. Ezért is nagyon örülök, hogy ebben a csapatban énekelhetek.
Hiszem, hogy a Jó Isten kipótolja a hiányosságaim, ha róla és neki szeretnék énekelni. És ha a magam kis részével valami jóhoz, széphez tehetek hozzá csak egy kicsit is, na az tényleg mindent megér.
    |
    |
